Seth Revan Shan

Név: Seth Revan Shan
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kor: 22 éves
Erőérzékenység: Igen
Foglalkozás: Szakács, Valamint még a különböző gépek és alkatrészek szerelésében is szerzett jártaságot.
Születési hely és idő: Y.Y.E.18 Születési helye ismeretlen, de a Deralian élt, amíg a szülei meg nem haltak.

Előtörténet:

Üdv! A nevem Seth, Seth Revan Shan. A Revan amolyan becenév, mert a szüleim, általában így becézgettek. Egy peremvidéki Deralian rendszer Deralian nevű bolygóján éltem a gyermek korom nagy-részét. Hogy hol születtem? Nos ez még előttem is örök rejtély maradt, mert a szüleim sosem mondták el a szülő bolygóm nevét. Sosem akartak róla beszélni, akár hányszor is kérdeztem rá. Csak annyira tudtam rájönni, hogy valami rosz élmény lehet az oka, de többre nem jutottam. S eme történet rólam szól…
De mielőtt elmélyednénk az életem rögös útjain, előbb elmondom hogy is kezdődött minden. A történet az őseimnél vette kezdetét réges-régen, a régi köztársaság idején 4000 évvel ezelőtt. Egészen pontosan a családom Revannél (akit Darth Revanként is ismertek) és Bastila Shannél kezdődött. Ugyanis a családunk vérvonala velük vette kezdetét. S a kettejük gyermekeivel folytatódott, az az Varen Shan és Emes Shannal. Majd így ment ez több generáción keresztül, míg végül elérhetünk hozzám. Mert eddig a Shan család vérvonalának én vagyok az utolsó tagja, illetve ott van még a nagybátyám is Quin Shan. Persze a szüleim az őseim kalandjairól mindig lefekvés előtt meséltek, mint meg történt valós mítoszokról és legendákról. Így az őseim tettei és történeteik, nem merültek feledésbe. Persze sajnos a szüleim tragédiája akkora sokkal járt rám nézve, hogy e történetekre már nem igen emlékszem. De ki tudja, talán még a jövőben többet is megtudok az őseimről is… Ja igen, hogy a szüleimet miért nem említettem?
A válasz egyszerű. Ők már meghaltak. Tizennégy éves voltam mikor történt. Őket Galen „Trip” Shan és Jana Jansen-nek hívták. Apám híres verseny pilóta volt. Hivatalos minősítésben, pedig üzlettárs volt, egy közepes mértékű vállakózásban. Édesanyám nővérként dolgozott.
És ami a haláluk körülményeit illeti…. Épp egy szép napsütötte délutánon sétáltunk a külvárosban. Mikor egyszer csak a semmiből elénk került egy háromfős emberekből álló csapat. Akiket birodalmi katonák üldöztek, és közben lőtték is őket. Aztán bemenekültek egy épületbe, amit rájuk robbantottak, nem törődve az ártatlan lakossággal sem. A robbanás olyan nagy lett, hogy az egész épület harminc méteres sugarú körzetére kiterjedt a robbanás és annak ereje. Mivel az egy olyan épület lehetett, ahol robbanásveszélyes anyagok is lehettek. Pontosabbat nem tudok róla mondani, mert nem ismertem az épületet, sem a funkcióját a városban. Szóval a robbanás miatt a szüleim oda sietek a környékre, segíteni a sebesülteken. Azonban azt nem sejtették, hogy nem csak egy robbanás lesz. Mivel volt még egy nagy robbanás is, ami őket is magával ragadta. De sikerült pár lakós életét megmenteniük. Ők mostanra már épp úgy élik az életük, mint azelőtt. Mivel nekem sem volt sejtelmem a második robbanásról, mikorra ők már a sérültek mentését végezték, én félúton segítetem még pár önkéntes lakós segítségével biztonságos távolságba vinni a sérülteket. S mikor a második robbanás megtörtént én csak a robbanás lökés hullámából kaptam leginkább. Amúgy meg megúsztam könnyebb sérülésekkel és egy eszméletvesztéssel az esetet. Később megtudtam, hogy a birodalmi katonák az első robbanás után elmentek, mit sem törődve az okozott károkkal. Elvégre a kiadott parancsot minden bizonnyal teljesítették. Mindezek után én már a Deralian bolygó De La Graston városának kórházban tértem magamhoz. S az ágyam mellett ott fogadott Quin a nagybátyám. Majd a felgyógyulásom ideje alatt és kicsivel utána is Quin az örökbefogadásomat intézte. Így hozzá kerültem. Amint mindent elrendezett, elvitt a Koréliára, ahova akkoriban költözött át. Ott nyitott egy magán vállalkozást. Egy kisebb szerelőműhelyt, hogy kisebb űrhajókat és járműveket szerelhessen meg. Persze az évek előre haladásával, nagy sikere lett a műhelyének, így nagy műhelyre és nagyobb személyzetre váltott. Quin nem sokkal az előtt házasodott össze a feleségével Isabel Armandeval, mielőtt az ő testvére, aki az én apám volt és persze anyám meg nem haltak. Isabel egy nagy forgalmú Pramius hotelben volt főszakács. Isabel szakája rám is nagy hatást gyakorolt, így, nem sokkal a Koréliára kerülésem után, én is szakácsnak kezdtem tanulni. S miután elvégeztem a szakmát, először három hónapot egy kisebb étteremben dolgoztam, majd átmentem a Pramius hotelbe a konyhájukra dolgozni. Mondanom sem kell, az, hogy egy hotelbe kerültem, mind anyagiakban, mind szakmailag vagy változást jelentett. Hiszen többet kerestem, és még többet tanulhattam. Persze még mikor a szakmát tanultam Quin műhelyében is vállaltam munkát, hogy pénzt gyűjtsek a későbbiekre, s azóta is dolgozom nála is, beugróként, épp mikor nem dolgozom a Pamiusban. Oh és persze ott vannak a versenyek is…
Ugyanis időnként beszálltam egy-egy nagyobb robogó vagy terepsiklós versenybe. Végül engem is meglepett, hogy a versenyre is nagy tehetségem van… S ebbe a világba is egy barátom vitt bele még három éve. Persze az igazán nagyszabású versenyeket és bajnokságokat olyan helyeken tartották, ami a birodalom hatáskörén kívül volt. S ezekre, a helyekre is a barátom segített eljutnom. De én nem bánom mind ezt. Bár nagyon sajnálom, ami a szüleimmel nyolc éve történt és még kicsit okolom is magam a szüleim halála miatt, valamint a birodalmiakat az óta még inkább utálom. De ha mind ez nem így alakult volna talán sosem ismertem, volna meg a versenyzés élvezeteit. Bár amióta szabad időmben versenyzem is, azóta a versenyek közben olyan érzésem volt mindig, mint ha előre tudnám mikor mi lesz várható a pályán. Mintha látnám a jövőt. S e miatt a versenyek alatt minden váratlanra gyorsan és eredményesen reagáltam. Mondanom sem kell, a többi versenyző társam furának, némelyik kicsit ijesztőnek tartotta ezt, de a közönség élvezte. S mind annak ellenére, hogy a nagybátyámnál sosem kellett hiányt szenvednem szinte semmiben, mégis takarékosan bántam a pénzel és sosem éltem nagy lábon. Pedig Quin és Isabel eléggé jól kerestek pénz. Igaz, még nem voltak gazdagok sem, de azért nem igazán voltak anyagi gondjaik, csak néha-néha becsúszott egy kis elmaradás vagy kisebb nélkülözés, mikor az üzlet nem volt épp a csúcson. Ja igen, mielőtt elfelejteném nem igazán voltunk képben, az első galaktikus birodalom és a lázadók közti viszálykodásainak alakulásában. Mi inkább úgy igyekeztünk élni, hogy lehetőleg semlegesek maradjunk. Persze ez nem mindig sikerült, de szerencsére nem voltak sosem nagy vagy komoly problémáink ebből adódóan. Hát nagyvonalakban eddig ez történt velem, bár az élet nagy része még előttem áll, így hát majd még elválik, mit is tartogat nekem a sors….

Külső jellemzők:
Magasság: 1.85 cm
Haj: Barna, középhosszú
Bőrszín: Világos
Testalkata: Átlagos
Ruházata: Szürke poló, homok színű dzseki, világos színű vászon nadrág, és cipő

Jellem:
Kedves és segítőkész. Becsületes és kiáll másokért. Persze bizonyos értelemben szereti a kockázatokat és a veszélyt is. A mai napig kísérti a szüleinek halála is. Munkáit felelősség teljesen végzi és törekszik arra is, hogy egyre jobb és jobb legyen abban, amit csinál. Szeret olvasni és a történelem is az egyik kedvenc témája. Szeret tanulni és minél többet megismerni az őt körülvevő világból. Sosem fél az újtól vagy az ismeretlentől sem. És sosem hátrál meg a kihívások elől sem.